"Bukott Angyalok" társasága

1992. Február 27. Csütörtök

Elhunyt szeretett nagybátyánk.

1996. Szeptember 23. Hétfő

Elhunyt nagyon szeretett Édesanyám.

"2009. Június 15. Hétfő
Ez egy nagyon szomorú nap: egy nagyonközeli barát meghalt."

2009. Október 15. Csütörtök

Nagyon szeretett Édesapám  elhunyt.

2009. December 13. Vasárnap

Egy nagyon jó barátom elhunyt.

2010. Június 30. Szerda

 egy nagyon szomorú nap. A legjobb Barátaim édesapja elhunyt.

2010. Július 31.  Szombat

Az egyik legjobb barátom elhunyt .

2012. Februàr 19. Vasárnap

Szeretett nagynénénk is elhunyt

Szeretteinkre emlékezve nézzétek meg ezeket a klippeket:

http://www.youtube.com/watch?v=_njLxnqXYfk

http://www.youtube.com/watch?v=M06Cbp9EqcI

http://www.youtube.com/watch?v=pKqqovookN0

"Itt állunk mind, úgy hallgatunk.
Mit mondhatnánk? Nincsen szavunk.
Szíved nem él, hová lettél?
Egyedül mentél.

Már csak emlék, kedves a kép,
úgy nevettünk nem oly rég.
Tiéd sok tárgy, velünk maradt,
itt voltál, igaz.

Most búcsúzunk, most sírhatunk,
nem ölel két karunk.
Fagyott a föld, a mély bezár,
bennünk élsz tovább.
Fagyott a föld, a mély bezár,
bennünk élsz tovább...

Megrendűlten gondolunk rád.
Nem hisszük el hogy nincs tovább...
Lehunyt szemed nem látja már,
mindenütt virág...
Kint alszol majd a hideg télben,
eszünkbe jut néha éjjel,
nem vagy többé,
nincs ilyen más.
Egyetlen voltál...

Most búcsúzunk, most sírhatunk,
nem ölel két karunk.
Fagyott a föld, a mély bezár,
bennünk élsz tovább.
Fagyott a föld, a mély bezár,
bennünk élsz tovább..."


"Csak a jók mennek el, ők hagynak el,
Mit ők hoztak el, ők viszik el.
Ez nem tűnik fel, míg együtt vagyunk,
Csak a jók ünnepén ha az égben vagyunk.

A jók mennek el, s ránk száll az éj,
Ők hagynak el, az álmunk övék.
Ez nem tűnik fel míg együtt vagyunk,
De a jók ünnepén találkozunk.
Szívük megpihenni tér lent a mélyben,
Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben.
Legyen békesség velük a hosszú úton,
És áldd meg őket Istenem!

Miért múlik el az élet?
Miért van az, hogy nincsen visszaút?
Mert mindent, amit ők hoztak el nekünk,
Bennünk él tovább majd ugyanúgy.

Szívük megpihenni tér ott lent a mélyben,
Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben.
Legyen békesség velük a hosszú úton,
És áldd meg őket Istenem!

Miért múlik el az élet?
Miért van az, hogy nincsen visszaút?
Mert mindent amit ők hoztak el nekünk,
Bennünk él tovább majd ugyanúgy."

"Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindíg búcsuzunk."

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat